Nyitvatartási idő

H - P: 6:00 - 20:00

Ügyfélfogadási idő

H - P: 8:00 - 15:00 

INGYENES nyelvi képzések

SZENT LÁSZLÓ ALMA MATER ALAPÍTVÁNY

adószáma, amire az SZJA 1 %-a utalható:

18516108-1-05

Bsz: 11734107-20122188


 Nagy Lajos Alapítvány

Adószám: 18430512-1-05

 

Fogadó óra időpontok

 

 

1082898
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
150
894
3246
1077028
19626
45872
1082898

Eredményhirdetés a Berzeviczyben

Eredményhirdetés a Berzeviczyben

 

A Miskolci Szakképzési Centrum Berzeviczy Gergely Szakgimnáziuma 2000 óta minden évben meghirdeti az „Így írunk mi” pályázatot, amire most először én is beneveztem egy versemmel és egy novellámmal.  Minden művet jeligével kellett leadni. Az iskolát e-mailban értesítették arról, hogy az eredményhirdetés április 23-án lesz.

Az ünnepélyes megnyitó után bemutatták a zsűrit, majd a legjobbnak ítélt 15 pályaművet az iskola diákjai olvasták fel. Különleges érzés volt a saját írásaimat diákok tolmácsolásában a közönség soraiban hallgatni…

Ezt követően a zsűri elvonult a végső döntést meghozni. Először az első három helyezettnek adták át a díjat, majd a Különdíj kategóriában az én novellám jeligéjét olvasták fel. Egy oklevél és egy Nemes Nagy Ágnes költeményeit összegyűjtő könyv tulajdonosa lettem.

Ez a díj megerősített abban, hogy érdemes próbálkoznom az érzéseim, gondolataim szépirodalmi formában való kifejezésével.

Sutus Noémi

10.C osztályos tanuló

 

Sutus Noémi: A mi történelmünk

 

Reggel 7 óra körül van. Egyedül sétálok a félhomályban úszó folyosón, és a ballagási tabló képeket nézegetem. Igyekszem a régebbieket keresni. Annyira elveszem a sok kép sűrűjében hogy szinte azt sem tudom, hol vagyok. Bár ez nem csoda. Még nem ismerem ki jól magam az iskolában, csak pár hónapja járok ide. A szemem megakad egy nagyon régi tablón, ami a történelem terem ajtaja felett lóg. A képek már szinte kifakultak. Végignézem az összes képet, próbálom elolvasni a neveket, ami elég nehezen megy, hiszen a betűk már szinte teljesen elmosódtak. Már 10 perce állok itt, és gyönyörködöm benne. Gondolataim cikáznak a fejemben, érzéseim kavarognak. Boldogság, csodálat, áhítat, de ugyanakkor szomorúság is. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem. Vajon élnek-e még ezek az egykor életerős fiatalok? Vajon milyen sorsuk volt? Vajon hová sodorta őket a szél, miután elballagtak? Vajon boldogan élték le az életüket? Megtalálták életük párját? Lettek gyermekeik és unokáik? Hol lehetnek most?

Ezekre a kérdésekre soha sem fogok választ kapni.

Ha már esetleg nem sorolhatjuk őket az élők sorába, ők akkor is élnek. Itt. Ezen a tablón. Itt élnek egy képben, a sok élményben, melyeket ezek a falak közt szereztek, a családjuk szívében és emlékezetében. Soha sem fognak elmenni teljesen. Ők már megírták a saját történelmüket. Beírták magukat a történelembe.

Talán egykor ők is ugyanígy álltak egy régi tabló előtt, ahogy én, és ugyanezek a kérdések fogalmazódtak meg bennük.

Elfog a nyugtalanság. Vajon tartották a kapcsolatot az itt maradt barátaikkal? A legjobb barátnőm jövőre már egyetemre fog járni. Vajon ugyanolyan marad a kapcsolatunk, mint most? A könnycseppek égetik forró bőröm.

Nyugi! Nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz.

Jövőre már az Ő képe is egy tablóról fog visszamosolyogni rám.  Örömmel fogok visszaemlékezni az itt eltöltött időre.

És egyszer majd az én képem is itt lesz. Vajon valakinek egyszer a jövőben megfordul majd a fejében, hogy milyen életem volt?